Szép versek, idézetek...

Barátaim: Nagyon szívesen olvasom, csoda szép alkotásaikat....

 

Amíg a nap rád ragyog

 

Amíg a nap rád ragyog,
várnak a derűs holnapok

keresd élted értelmét
vándor utad küldetés!

Nemcsak annyi, mit a test
szükség, s a vágy szava tesz.
Lelked annál nemesebb,
szomját oltsd, ne szenvedjen!

Tápláld tiszta forrásból, 
égi folyam árjából!
Hitet ébreszt, reményt ad,
érted már, hogy miért vagy.

Lehetsz koldus, vagy király,
lehet les rád száz viszály,
mégsem győzhet feletted,
megvéd a te Mestered.

Schvalm Rózsa

(2014-08-22)

 

Miként homokórán a homokszemek

 

Miként homokórán a homokszemek,
úgy múlnak a percek, egyenletesen.
De néha-néha ólomlábon járnak,
s van amikor rohanva tovaszállnak.

Megérinthet váratlan a pillanat,
s a jövő száznyolcvan fokos fordulat,
Akkor, ott megállni látszik az idő, 
mennyek üzenetét hallja a hívő.

Hogyha Lélektől- lélekig szól a hang,
aki addig volt, többé nem ugyanaz..
Felette ott ragyog egy fénylő csillag,
új célok, új élet hajnala virrad.

Schvalm Rózsa

(2011-07-26)

 

Mi végre?

 

Élet és halál vajon mi végre?
Gondolat feszíti korlátait.
Kutatja rejtélyek mély titkait,
választ nem lel az örök kérdésre.

Kulcsát keresi fáradhatatlan,
ön határait át nem lépheti.
Végtelent sűrű homály övezi,
létét sejteti mi láthatatlan.

Hit horizontján halvány derengés,
fény ragyogja be titkok mezejét.
Kijelenti a „Vagyok” önmagát.

Benne értelmet nyer az öröklét, 
hozzá elvezet egy keskeny ösvény.
Mennyek ölén már nem úr a halál.

Schvalm Rózsa

                                                       (2014-06-16)

 

 

 

Nyári est

 

Szürkülő homályban, fátylat bont az est,
tücsök hegedűjén, lágyan ciripel.
Dallamára ébred, mosolygón a hold,
feltűnnek kíváncsi, fénylő csillagok.

Ében palástot ölt, lassan az égbolt,
horizontján távol, új csillag ragyog.
Fényében elsápad, halványul a hold,
eltakarják arcát, felhőfoszlányok.

Suttogó szellő, lágyan borzongató,
hárfáján a nóta, nyárbúcsúztató.
Az időt, megállítani volna jó,
most, mikor a nyár, oly elvarázsoló

Schvalm Rózsa

 

 

 

A JÓ SZÓ

amely oly szép, szívhez szóló
dallammá alakítható
kottáról olvasható
mi, szó, re, la, ti
látod ahová nézel
gondolatok sora
események emlékek
hangok magasak és mélyek
szállnak az égen
széllel repülnek, esnek
mélyebbre kövek gurulnak
dobbannak vízbe pottyannak
sodródnak az árral
kismadár a víz hullámain lebeg
majd álomba merül
nap fénysugara simogatja
aztán erőt merítve,
felreppen ismét a magasba
hangszínek színesek
szépségeket ölelnek
mesélnek regélnek

Keresztes Istvánné
201 5. 01. 17.

 

 

Esőcseppek hullottak, mint a szeretet

 

Reggel kávéztam ablakomon át néztem,
alig láttam át rajta.
Az eső csordogált, mint a patak,
gyöngyözve lassan lefelé. 
Az ablakpárkányra, majd a ház falán a földre, 
aztán elnyelte,szomjas volt, jól esett neki. 
Én csak kortyolgattam, a poharamból, 
a torkom szorított.
Egy könnycsepp arcomon lecsordult
Úgy éreztem, mintha, a patak rajtam folyna.
Emlékezetem gondolat, mi szívemet fájdította
Sírtam, aztán megkönnyebbülés,
nyugodtság, szeretet érzése töltött el.
Egy hang,oly kellemesen suttogott fülembe 
Régi melódiát kedves dalt , dúdolt.
Táncot járt testemen, simogatott,
Megnyugtatott, vigasztalt.
Ami betöltötte a szívemet.
SZERETET
Mossa a múlt fájdalmát.
Keresztes Istvánné

2015. 07..04.

 

 

Új kenyér Ünnepe

Friss lágy kenyér mindenki asztalára
 

Szorgalmas kezek búzát vetettek
Ma gép segíti munkájukat
Föld szeretete táplálta, esővel öntözte
A Jó Isten akaratával növekedett
Aranyló búzatábla,kalászokat szél ölelő
Megérett aratásra került kipergették,magtárba a búzahegyek
búzaszálból ékes díszek kosarak, emléktárgyak készültek
Ópusztaszeren jártam
Megnéztem a régi malmot, hogyan készül a finom liszt
Hatalmas tartályba tölcsérbe öntötték a szemeket
Folydogált lefelé óriási kereket körbe-körbe kézi erővel,forgatták
Hatalmas nehéz kövek zúzták,porrá a magvakat
Minél többször ismételték úgy finomodott, fehéredett a por
Alul ömlött, szállt a fehér liszt zsákokba tárolták.
Nagymamám készített finom lisztből kenyeret
Lisztet, sót, vízzel, élesztővel egy kis ecettel kelesztett
Majd gyúrta pihentette, kenyér kosárba hófehér ruhába burkolta
Pékségbe vitte kemencébe megsütötték
Finom ropogós volt a héja.Gyönyörű fényes barna
Mielőtt megszegte keresztet rajzolt rá 
Áldást a finom kenyérre.
Kitartott egy jó hétig, gyönyörű fonott kosárban takarva
Mindig frissen maradva
Jusson lágy kenyér mindenki asztalára

Keresztes Istvánné 

 

 

 

Évszakok
 

Forgásban a nappalok olyan gyönyörűek
Múlnak a hónapok, szeretetben vannak 
Néha meglátogatják egymást
Nyárban hoznak szeles hideg őszt, esőt
Télben olvadást, langyos tavaszi napsütést
Váltakozó évszakok nekem mindig szépek
A természet tavasszal frissül, megújul
Nyáron színes ruhában öltözik pompázik
Finom üde illatokban , csábít, ölelkezik
Érik a termés a búzát learatják
Lesz bőség, lágy kenyér,bőség mindenkinek
Ősszel a szőlőt jó kedvvel munkával, mókával leszüretelik.
Bor kerül a kenyér mellé az asztalra
Szól a kellemes zene a magyar nóta
Táncra perdüljön, apraja nagyja, legyen jó a napja
A tél, sem rest. tartósítja ,mit eltettél vigyázza, 
Pihenteti a Földet, a hótatakaró a puha takarója
Telnek az évek sokasodnak 
Természetben újra meg újra fel kell töltődni
Egymásért megszépülni, szeretetben élni, örömet adni

Keresztes Istvánné Marika

2015. 08. 10.

 

Augusztus végén

Keresztes Istvánné  2015. 08. 18.
Kopogtat az ősz az ablakomon
Nyári örömök, szépek
Összegződnek
Szívemben
A sok jó barát
Akik elhalmoztak
Gyönyörűségekkel
Gondolatok, mik szépek
Versben, kötetekben, dallamokkal
Szeretetükkel megtaláltak,, boldogságom

Keresztes Istvánné 2015.08.18.

 

 

Föld tengerén, pipacs nyár mezején

 

Föld tengerén Szerelmes tűző napsugár

Tűzpirosra festette, pipacs mezejét Melegben pirosodtak,szépültek Széllel táncoltak, hajladoztak oda mentem Rét, mező vadvirágos ruhámban öltözve,csinosan lépkedtem óvatosan, gondolatok, kedvességükkel érintettek Mosolyogtam, a virágszálak kibontakoztak, meséltek Nyár boldogsága öröme barátok társalgásban szeretetükkel öleltek

Keresztes Istvánné. 2015.05.22.

 

 

Nyár ősz egybeért

 

Keresztes Istvánné Marika 2015. 08. 19.

Megérett a termés Emlékek sokasodnak Együtt haladunk Száguldunk, élvezzük A nap aranyát Mit nap, mint nyújt A Nap fényét Ragyogtasson a szeretet Mely olyan szép Boldog legyen az együttlét

 

 

B. B. Nala:

Szerelmemről suttog a bársonyos levél

 

Egyetlenegy álom, mit a Sors vált valóra,
Napsugarat tükröz a szerelem folyója.
Vágyam suttogja a szél halk szavakon át,
Amikor aranykönnyet hullatnak a fák.
Örök vágyaimról mesél az ősz,
A folyó vizén napsugárként tükröződsz.
Szél simogatja a fák levelét,
Felkeltve a napsugarak üzenetét.
Szivárvány ível a végtelen-folyón,
Álmok gyönyörében el-elsuttogom.
Mit bársonyos levelek közt rejtenek a fák,
Vágy madara dalol, ha megrezzen az ág.
Eldalolja álmomat, a Sors üzenetét,
Napsugarak titka, hogy szívem tiéd.
Szerelem fája hullat aranykönnyeket,
Egyesítve a nappalt és az éjeket.
Merengésem a folyóban tükröződik át,
Amikor felváltja az ősz a nyár évszakát.
Te vagy nekem a dal, mely a lelkemhez ér,
Szerelmemről suttog a bársonyos levél.

 

 

B.B.Nala:

Amikor a szívárvány öleli a Niagarát 
--------------------------------------------- 
-------------------------------------

Amikor rád nézek, megérintem a napsugarát, 
Mely a perc gyönyörében áthatja a Niagarát 
Nem ölelhetlek Szerelmem ám felszáll dalom könnyedén, 
Elhalkuló bűvöletben , hiszen sugarad az enyém
Niagara titka a vágy, hisz szüntelen rád gondolok 
Vonuló felhők között én csak terólad dalolok. 
Egyetlen perc gyönyöre kelti fel a szív dallamát.
Amikor a szivárvány öleli a Niagarát. 
Te vagy az én gyönyöröm, te vagy az én bűvöletem, 
A szerelem vízesését szivárványként átölelem. 
Felidézve a percet, amikor szívem rád talált, 
Szétszóró sugárként áthatod a Niagarát. 
Hogyan mondjam el szívem,hogy megérinted a lelkemet, 
Imádatom a napsugár a vonuló felhők felett. 

Mysty Kata

A szerelemnek

 

A szerelemnek ideje nagy,
a szerelemnek ereje vagy!
Kortalan és határtalan,
nem tudja `ki magába van...

A szerelem annak való,
kinek szíve befogadó...
Aki nem tud úgy szeretni,
"sorból-sorba" magát tenni...

érdek nélkül adni-kapni,
viszonzásul szavát adni,
együtt szállni vakuk között,
ahol a Nap` sugár-közös...

Ne szeressen soha senkit,
egyen tortát vagy sok bejglit,
ne várja meg a karácsonyt,
süthet nekünk egy kalácsot!

2.

A szerelemnek ideje, - rajt!
a szerelemnek ereje hajt!
Határtalan és parttalan,
az tudja csak, `ki párban van.

A szerelem csak annak jó,
kinek szíve bennfoglaló...
Aki nem tud mást szeretni,
magát kell (a) sutba vetni...

Ismét újjá kell születni,
próbát tenni, megszeretni...
valakivel kedveskedni,
sőt magánál jobban senkit

sem szeretni, megmaradni
csak mellette, el nem hagyni...
Örömlétben, bánatárban...
kitart majd, és hű lesz társad.

 

 

Szárnyadra veszel

 

Szívemen mulat a könnyű képzelet...
lebegő árnyként, mint szálló szökevény.
Szárnyadra veszel, és suhansz messzeség
erdején velem, gondolatsebesen.

Magaddal viszel. Könnyed malaszt-puha
nyoszolyába fektetsz, borvörös estén
szívedhez emelsz, - csakis a szívemért.
Zörejszünetünk, - a harangnak búja.

Áramlásunk lesz az Istennek ujja,
lélekközelség és víg alleluja!
Galambpár röppen, az égből száll alá.

Halk búgás fedez, égi béke csöndje...
ránk is így talál, és álomba szökken,
mint tavaszdalban kinyílt magányvirág!

 

 

Mysty Kata
Ma is...

Ma is megmutatta kegyelmét az Ég!
ma is éreztette jóságát azért,
hogy földi kincsem maradj ó, Remény! 
Ne veszítsem el, sohasem! - Ezért! 

Ma is alázattal kérni mentem el,
könyörögni Hozzá, - nekem engedett!
Kiöntöttem szívem, kevésből értett!
Ima által kérés; már teljesedett.
Kiöntöttem szívem, kevésből értett!
Ima által kérés; már teljesedett.